.

Programunkban banki kiegyenlítés során mindig egy vevő vagy szállító számlát állítunk a bank számlával szemben. Ennek a kezeléséhez programunk bank naplójában kell könyvelnünk. Banki könyvelésről bővebben itt olvashat.

A naplóba belépve először is könyvelési hónapot és bankszámlát kell választani, majd ez után be kell állítani a főszámla jellegét (vevőknél Tartozikra, szállítóknál Követelre). Az ellenoldalra átlépve meg kell adni az ellenszámlát (a partner számláját amelyre könyvelni szeretnénk a kiegyenlítést), majd ki kell választani kapcsolódó bizonylatként a kiegyenlítendő bizonylatot (Kapcsolódó bizonylat oszlopon állva enter és"F10" gomb lenyomásával tehető meg). Ekkor meg lehet az összeget adni részkiegyenlítésként vagy teljes kiegyenlítést.

Megjegyzés: Ha a 169. rendszerparaméter ("Kiegyenlítésnél bizonylatszám határozza meg a partnert") igenen áll, akkor nem kell megadni az ellenszámlát, hanem a vevők vagy a szállítók összes nyitott bizonylata közül lehet kiválasztani egyet. Az ehhez tartozó partner fog automatikusan berögzülni ellenszámlaként.

 


Forintos számla forintos kiegyenlítésekor látszik egy "Kerekítés könyvelése" jelölőnégyzet is. Ez akkor válik elérhetővé, ha az eredeti bizonylat Forint értékének, az eddig kiegyenlített Forint értéknek, és a most kiegyenlítendő Forint értéknek a különbsége 10Ft-nál kisebb, de nem nulla. Ilyenkor lehetőség van a rendszerrel egy kerekítési sort könyveltetni az alapadatoknál megadott kerekítés felfelé vagy lefelé főkönyvi számra illetve a partnerre. Így a néhány forintos eltéréseket automatikusan lekönyveli a rendszer, és kifut a folyószámla, még ha nem is volt pontos az utalás.

Forintos számlát általában forintos, devizásat pedig devizás naplóból szoktak kiegyenlíteni. Rendszerünkben lehetőség van arra is, hogy devizás bankból forintos bizonylatot, vagy forintos bankból devizás bizonylatot egyenlítsenek ki. Devizás bizonylat esetén a rendszer számol árfolyam differenciát is, amennyiben eltér a kiegyenlítéskori árfolyam az eredetitől, és kérik a rögzítését.

Devizás bankból forintos bizonylatot kiegyenlítve meg kell adni az előíráskori árfolyamot. Ebből visszaszámolódik, hogy devizában mennyi lett volna a bizonylat. Ez alapján a rendszer képes árfolyam differenciát is kalkulálni.

Amennyiben forintos bankból devizás bizonylat kerül kiegyenlítésre, akkor megjelenik egy újabb jelölőnégyzet ("Kiegyenlítés devizában"), amivel azt lehet szabályozni, hogy a forintos bankból forintban vagy devizában történt-e az utalás. Ha forintban (ez az alapértelmezett), akkor az előíráskori árfolyamon számol a rendszer, és nem keletkezik árfolyam differencia. Részkiegyenlítés esetében a kiegyenlítendő forint összeget kell megváltoztatni, és abból fog számolódni a deviza érték.

Devizás utalás esetében meg kell adni a kiegyenlítéskori árfolyamot, és ilyenkor a kiegyenlítendő deviza összegből számolódik a forint érték. Ez esetben keletkezhet árfolyam differencia, amit kezel is program.