A maradványérték: a rendeltetésszerű használatbavétel, az üzembe helyezés időpontjában - a rendelkezésre álló információk alapján, a hasznos élettartam függvényében - az eszköz meghatározott, a hasznos élettartam végén várhatóan realizálható értéke. Nulla lehet a maradványérték, ha annak értéke valószínűsíthetően nem jelentős.
Az Sztv. 3. § (4) bekezdésének 6. pontja alapján a maradványértéket az üzembe helyezés időpontjában a rendelkezésre álló információk alapján a hasznos élettartam figyelembevételével kell meghatározni. A tárgyi eszköznek a hasznos élettartam végén várható maradványértékkel csökkentett bekerülési értékét azokra az évekre kell felosztani, amelyekben a vállalkozás az eszközt előreláthatóan használni fogja, mely években szolgálja a vállalkozás tevékenységét. Mivel a hasznos élettartartam és maradványérték szorosan összefügg, ezért az eszköz maradványértéke a használat során nem változtatható meg azon indokkal, mert a használat során nyert új információk alapján a maradványértéke változott.
Pl:
Amennyiben a számviteli politikájukban Önök a gépkocsi(k) használati idejét 5 évben határozták meg (feltételezhetően e döntésük a Tao törvény szerinti amortizációs mértéken alapul) a tényleges használat ideje ennél viszont jóval hosszabb, a már egyszer rögzített használati idő csak pót aktiválás esetén változtatható meg. Időarányos értékcsökkenés elszámolása esetében nem fogadható el az olyan gyakorlat sem, hogy a tárgyi eszköz idő közbeni, átmeneti használaton kívül helyezése miatt ne számolják el a tervezett amortizációt.
A rendeltetésszerű használatbavételkor, az üzembe helyezéskor meghatározott maradványérték csak akkor változhat, ha a számviteli törvény alapján a terv szerint elszámolásra kerülő értékcsökkenés megváltoztatha-tó. Ha változik a bekerülési érték, a hasznos élettartam, vagy mindkettő, akkor ez a változás járhat azzal, hogy a várható maradványértéket megváltoztathatják.
Maradványérték esetén:
A beszerzési érték és a maradványérték különbözete képezi az értékcsökkenés alapját.